Napjainkra a hétköznapi élet szintjén is döntő erővel jelennek meg mindazok a változások, melyek a digitalizálódás, médiakonvergencia stb. nagy trendjeivel írhatóak le, és a ’médiatársadalom’ eljövetelének irányába mutatnak. Hétköznapi életünket kitevő kommunikációs helyzeteink egyre nagyobb hányada mozdul el a közvetlen interperszonális keretek közül a mediatizált kommunikáció irányába, semmissé téve a médiakommunikáció / médiatartalmak publikus, közérdeklődésre számot tartóként megjelölt kommunikációs mezőként való elgondolását. A nyilvánosság fogalma, mint a ’köz’ kommunikációs tere jelentős mértékben dekonstruálódik a nagy számban megjelenő sajátos szerkezetű privát kommunikációs esemény és tartalom hatására.
Mindezt megfogalmazhatjuk úgy is, hogy a hétköznapi élet interszubjektív valóságát felépítő életvilágaink (vagyis azon tudások és módok összességei, melyek segítségével a ’világban’ részt veszünk) lehetséges szerkezete megváltozik. Új technikai feltételek mentén alakulnak át a tudásként felfogott kultúra struktúrái a tartalomképzés, -közvetítés és tárolás tekintetében egyaránt. A közvetlen kommunikációs helyzetek térvesztésével a közvetlen empirikus tapasztalatszerzés definitív (hétköznapi) ismeretelméleti alapképlete is veszít erejéből, vele szemben ugyanakkor megnő a technikailag is definiált keretek között zajló helyzetekben való tapasztalatszerzés jelentősége, mely vélhetően más (még ha reflektálatlanul is maradó) ismeretelméleti keretet kíván meg magának.
A ’Médiatér’ fogalma alkalmasnak tűnik, hogy segítségével leírjuk és megértsük ezen változás bizonyos alapvető aspektusait, hiszen a médiatér éppen az a ’hely’, amelyben a tapasztalatszerzés új formái működnek. Az alábbi szöveg éppen ezért a médiatér fogalmának egy lehetséges értelmezését vázolja, szándéka szerint vitaindító jelleggel.
Fontos megjegyezni: a médiatér leírásait taglaló elemzéseket el szeretném határolni a ’tér’ médiareprezentációival kapcsolatos gondolatmenetektől. Vagyis a következőkben nem arról lesz szó, hogy a teret miként modellezik, reprezentálják vagy teremtik újra a különböző médiumok, hanem arról, hogy a média hogyan hozza létre a saját működéséhez szükséges sajátos teret. A média ontológiájáról lesz szó, és nem a tér mediatizálódásáról.
